"Ne kösd le képzeleted szárnyait! Merj repülni, és merj örülni az agyadban megszülető minden bizarr, lángoló gondolatnak!"

2012. június 1., péntek

Messze... messze

Szóval itt lenne az első lényeges bejegyzés is. Megkezdtem a rendszerezést és először az egyik régi versemet hoztam el, ami irodalom háziként született. Azt a feladatot kaptuk ugyanis, hogy írjuk tovább Babits Mihály Messze... messze c. versét. Halkan megjegyzem, hogy tavaly ez volt az egyik amivel első helyezett lettem egy középiskolás művészeti találkozón. Jaj de szép is volt Pécs! :)

Messze... messze...

Hollandia. Gátak, szélmalmok
fapapucs, tulipán, sajtok.
Összezsúfolt emeletes házak felett
érkezik meg a kikelet.

Lengyelhon. Havas utcákat ölelnek át
a kedves, régi faházcsodák.
És emberek színes forgatagában
árusok karamellát, sajtot kínálnak.

Skócia. Eső, tenger és hegyek,
dudákon játszó, "szoknyás" emberek.
A vörös loboncú népek
látták már a Loch Ness-i szörnyet.

Izland. Zuhatagok, sebes folyók,
jégtakarók, vulkánok, fortyogók.
A tűz és jég harca folyik ott,
hol ha száz ember járt, az sok.

Írország. Megannyi tündér táncol tán
a végtelen lóherék pázsitján.
Míg pár kobold szaladgál
az aranytallérok után.

Finnország. Az ezer tó vidéke,
hová sok ország kíváncsi népe
megy a szakállas, öreg baráthoz,
a kedves, öreg Mikuláshoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése