"Ne kösd le képzeleted szárnyait! Merj repülni, és merj örülni az agyadban megszülető minden bizarr, lángoló gondolatnak!"

2012. június 15., péntek

Erdély

Szóval megkezdtem a működésemet Merengőn, és tetszik. Aranyosak az emberek és szinte kritikát is azonnal kaptam. Kell-e ennél több? :D
Ha valamit érdekel itt megnézheti, bár ezt a verset ide is felraktam (de azért olyan jól néz ki)
Na jó befejeztem az ömlengést, jelenleg a második versem vár moderálásra. Illetve nagyon úgy néz ki, hogy a vesszőkkel is össze kell barátkoznom, ha valami nagyobb terjedelmű történetet is fel szeretnék rakni. Ezt egyenlőre egy aranyos bétával szeretném orvosolni...

Ó, és most hétvégén Erdélyben jártam, és a hely enyhén szólva megihletett. Egy verset biztosan írni fogok róla, amíg még friss az élmény. És tudom, hogy fura, de az ihlet a temetőben is megszállt. Éppen Dsida Jenő sírjához igyekeztünk, mikor megláttam három nevet az egyik síron (Vasile, Victoria és Rodica) azonnal elkezdett kattogni az agyam és már meg is született fejben a vázlat. Azóta már le is írtam és csak arra vár, hogy ténylegesen elkezdjem megírni a történetüket. :)


"Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását."



(D.J. sírfelirata)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése