Ne hagyj itt!
Az emlékek megszürkülnek,
s a jég dermeszti meg képünk.
Azt a rég olyan színes csodát.
De te távol vagy már.
Elrohantál, el a fénybe,
szivárványos messzeségbe.
És csak én ragadtam a sötétbe'.
Ha itt lennél még mellettem,
akkor látnád mivé lettem.
Törékeny, fekete roncs...
Bár itt lennél még mellettem!
Ölelve, szaggatva, tépve
Átkos csókban összeforrva,
megfagyni egy ölelésben.
Néha hittem, az enyém vagy.
Velem maradsz, nem hagysz el.
De egyedül a szívem megfagy.
Már csak neved suttoghatom el...
Ez az átkozott lét!
Az a gyűlölt neved!
De könyörgöm, kérlek:
Ölelj meg! Csókolj még!
És ne hagyj... ne hagyj itt, Kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése