Ajánlók

Igen, igen visszatértem, csak hát elkezdődött az év rendesen. Most meg visszajöttem a nagy tervekkel. :)
Először is: nyelveket akarok tanulni és utazni. Na jó ezt eddig is akartam, de... de most megint rám tört, hogy ez nekem nagyon kell, úgyhogy valami jó kis tanfolyamot fogok keríteni az angol meg a német mellé.
De arról még nem igazán tudok beszámolni, szóval inkább ajánlgatok.

Könyv:

A Szent Johanna Gimi
Egyik barátnőmtől kaptam kölcsön az első hat részt kb. másfél hét alatt kivégeztem az egészet, mert még vécére is a könyvvel mentem. Letehetetlen, de tényleg.
Összesen nyolc könyvben (eddig hét jelent meg még) ír arról Leiner Laura, hogy mik meg nem történnek egy gimis osztályban. Kösz szépen, ötödik éve okítanak gimiben. Mi újat tud mutatni? - mondom én. És a vicc az, hogy tud. Mármint rengeteg olyan dolog van benne, ami már túlzás, nem történhetne meg vagy az író szimplán hülyének néz - szerintem - minden gimnazistát. De akkor olvasva tökéletesen hiteles, igazi és ott vagy te is. Tényleg úgy éreztem, hogy én vagyok ott a 13. osztálytárs. Muhahahaa :D
A tizennyolchoz közelítő nagy szamár létemre tövig rágtam a körmömet, hogy végül Reni és Cortez összejön-e, most meg kiolvasva vegetálok. Szóval holnap a hetedik részért indulok. Addig meg elkezdtem újraolvasni. Nem, nagyon nem unom. :D
Mindenkinek ajánlom, annak aki nem olvasta, annak aki olvasta, aki szereti a gimit, annak aki nem.... és így tovább. Tessék elolvasni :D
(Halkan megjegyzem, hogy még így is, hogy ez lesz a karácsonyi ajándékom, a hetedik részt meg már a következő 48 órában ki is szándékszom olvasni, azért fájlaltam, hogy a neten csak a leírásokat találtam meg...)
KEEP CALM AND FIND YOUR CORTEZ! ^^

Zene:
The Pretty Reckless
A másik amire mostanában nagyon rákattantam az a Pretty Reckless. A Gossip Girl szerintem mindenki tudja, hogy kb micsoda. Emlékeztek belőle Dan húgára? Na, ez az ő együttese, Taylor Momsené. Én először kicsit megszeppentem, hogy a kis, pici, szöszi csaj, hogy tud ilyet énekelni, de összességében nekem tetszik. Szóval nekik is csak így tovább és szintén érdemes rájuk figyelni. :)

Hegedűs forradalom

Hallottatok már David Garrettről? Ő a világ egyik leggyorsabb hegedűse, és nem mellesleg hihetetlen jó pasi. :D De tényleg, tökéletes ötvözet: helyes, magas, szőke, zenész (hogy pontosak legyünk hegedű virtuóz) és nagyon szimpatikus.

 David Garrett 1980. szeptember 4-én született a németországi Aachenben.  Még csak négy éves volt, amikor édesapja vett egy hegedűt David bátyjának, amely igencsak felkeltette a gyermek érdeklődését. Hétéves korára már minden héten játszott nyilvánosan. A lübecki konzervatórium növendéke lett. 12 éves korában a lengyel hegedűs Ida Haendel vette szárnyai alá, tanulmányait pedig hamarosan a londoni Royal College of Music-ban, majd pedig a New York-i Juilliard School-ban, ahol Itzhak Perlman lett mestere.

13 évesen már CD-felvételt készített, szerepelt a német és holland televízióban és hamarosan Stradivari hegedűt kapott. Egy év múlva írta alá szerződését a Deutsche Grammophonnal, 17 évesen pedig a Müncheni Filharmonikus Zenekarral lépett fel Zubin Mehta vezényletével. Azt mondják, hogy a leggyorsabb hegedűs a világon, aki 13 hangot játszik el egy másodperc alatt.

Célja, hogy a könnyűzenét és a klasszikus zenét közelebb hozza egymáshoz, van egy együttese is, amely gitárból, dobokból, hegedűből és billentyűkből áll. Maga is komponál, átiratokat készít, a klasszikus zenétől egyre inkább a crossover felé fordult. Számos díjat zsebelt már be felvételeiért, munkájáért.

Mindenkinek csak ajánlani tudom. Szeretem a hegedűt és a komoly zenét is, de azért jól esik hegedűn hallani egy-két rock számot is. Remélem tetszik nektek a pasi. Én imádom... :D

Új külső, új történet

Szép jó napot mindenkinek! :) Hát elkezdődött a suli, a koliba is be kellett már vonulni, de azért még itt vagyok. Nagy dolgokat most sem tudok még felvonultatni, de remélem mindenki észrevette, hogy változtattam az oldal kinézetén. Tök jó dolgok vannak az egyedi tervezésben. :D De ez nem lesz szerintem hosszú életű, mert már kitaláltam, hogy is nézzen ki a következő, de mivel nincs hozzá sablon magamnak kell megcsinálnom. Hátha valami hasznát veszem majd az érettségin. Viszont ha valaki ténylegesen ért az ilyenekhez, és van rá ideje szeretném ha egy két dolgot elmagyarázna nekem. Előre is köszi!
Lydia történetébe is belekezdtem és egész jól haladok vele, szóval ismét belefogtam a béta keresésbe. Ha valaki tudna nekem segíteni az örömmel venném. Addig is hoztam egy kis infót a történet eredetéről. :)

A Red Onion Saloon volt a legelőkelőbb táncterem és kocsma Alaszkában, egész pontosan Skagwayben, az aranyláz városában. Az emeleten tíz aprócska szoba helyezkedett el, viszont méreteik ellenére igazán gazdagon voltak feldíszítve, és két-három ajtóval rendelkeztek, abból a célból, hogy a szabadulási szándékot és a szellőzést könnyen megoldják.
 A fáradt bányászok bármikor betérhettek egy kupica italra vagy egy korsó sörre, ha már nem bírták tovább a munkát, ráadásul egy-két hölgyet is megforgathattak a táncparketten. Sőt, ezt követően, ha úgy gondolták, hogy szükségük van egy kis szeretetre, az említett szobákba is félrevonulhattak. A bár mögött tíz baba sorakozott, melyek a szobákban lakó tíz lányt szimbolizálták, ezekből választhattak az úriemberek. Amikor egy lány éppen el volt foglalva, akkor a bár tulajdonosa a hátára fektette a babát, ezzel jelezve, hogy ő most nem ér rá.
forrás

A történetem alapját, hát pont nem említik benne, de nem baj, annak aki csak most kapcsolódik be, legalább meglepetés lesz... vagy nem. :)

Hamarosan hozom az első fejezetet. Legyetek jók!
xoxo Str-Alex

Öltések

Azt hiszem már írtam, hogy anyáékkal táska varrogatásba fogtunk, ha mégsem akkor most írok. :D Erről hoztam pár képet most. A vicc, hogy egyik sem olyan bonyolult, mint ahogy látszik. Szerintem a munka egyik legnehezebbje a gombvarrás volt, azzal még most sem végeztem teljesen, de hát én találtam ki, akkor csináljam is meg. :)

Életjel

Fúúú, mintha egy élet telt volna el azóta, hogy utoljára írtam. Közben megjártam Nyíregyházát, Hajdúszoboszlót, kipucoltam a szobámat (egyre jobban úgy gondolom, hogy egy icipici Afrikává fogom alakítani, ha lesz végre időm :) ) elkezdtem összegyűjteni a cuccaimat a suliba/koliba plusz még a német vizsgám időpontja is ki lett hirdetve, egész pontosan most kedd és szerda reggel.

Szóval ötleteket szeretnék, hogy nézne ki egy vanília-barna szoba? Mármint a szobám az én mesebirodalmam, csak jelenleg elég messze áll tőle, de remélhetőleg, szeptemberre ki tudok belőle hozni valamit. Nagyon tetszenek a maszkok, illetve azok az állatos fadíszek, meg a rengeteg lampion, a növények. A lényeg, hogy tervbe vettem a szobám felújítását, hátha akkor egyben új ötleteket kapok, mert jelenleg még az írás sem megy úgy ahogy szeretném.

Belekezdtem két novellába is, de most az Imagine kupára szánt történetemmel akarok foglalkozni, ahhoz viszont egyszerűen semmi. :/ Igazából a titkos kulcsommal van a baj, akármi jut az eszembe vagy a karakter, vagy a helyszín vagy az időpont valami miatt sosem illik bele a képbe. Közben a történetemet is folytatni szeretném, ráadásul lassan elér egy olyan hosszúságot, hogy az első egy-két fejezetét fel is tudom tölteni a netre. Csak közben mire felmásolom a gépemre, biztos, hogy egy csomó dolgot megváltoztatok benne (ahogy az lenni szokott). :P


A sellőkről fog szólni, ez már biztos. Teljesen rájuk vagyok most kattanva, talán a sok strand miatt. De olvastam mostanában pár dologról, ami megmozgatta a fantáziám, csak papírra kéne őket vetni. Itt van rögtön Mary Celeste, a germán mitológia, az emberevő oroszlánok vagy Lydia a Red Onion Saloon nevű bordély ház szelleme.
A novellákon kívül újra beindítottam a deviantartos oldalamat... megint. Szóval ott is meg lehet mostantól találni. :)

Megpróbáltam hennát is csinálni az előző héten, hát gyalázatosan sikerült. Konkrétan az összetevők olyannyira összeértek, hogy még a kanalat sem tudtam kiszabadítani nemhogy az edényt, szóval azt hiszem testfestői pályám csúfos véget ért, na jó azt azért nem csak elment Hawaii-ra nyaralni és nem is akar egy ideig előkerülni. Helyette kopogtatott a táskavarrás és a ruhafestés. Táskákból már kész is van pár darab, azt hiszem, majd a pofásabbakat lefényképezem és felteszem ide. A ruhafestéshez eddig, csak anyagaim vannak. De még azzal is akarok kezdeni valamit a nyáron. :)
De, hogy ne csak a nagy terveimről olvashassatok: hoztam egy képet, ami tök jól mutatja, hogy változott régen a divat. Amúgy is szeretek a ruhákról írni egy-egy történetben. Így legalább helyes korba teszem majd őket, és nem csak a hasamra ütök. :))
Legyetek jók, Str-Alex!

Vonnegut tippjei

 Vicces úgy ültem le a gép elé, hogy végre megírom az Imagine kupára a novellám... Na ja az első öt perc után el is úszott a lehetőség, én meg a gép előtt ragadtam. Már Jonathan Franzen is megmondta: Kétséges, hogy bárki tud jó prózát írni úgy, hogy írás közben van internethozzáférése. De ha már így benne vagyok a tippekben, elhoztam Kurt Vonnegut nyolcasát is:

1. Használd úgy egy vadidegen idejét, hogy ne érezze időpazarlásnak!

2. Legalább egy olyan szereplőt adj az olvasónak, akiért szoríthat!

3. Minden karakter akarjon valamit, még ha egy pohár vizet is.

4. A kettő közül egy funkciót valamennyi mondatnak be kell töltenie: jellemezze a szereplőt vagy vigye előre a cselekményt.

5. Kezdd olyan közel a befejezéshez, amennyire csak lehetséges!

6. Légy szadista! Nem számít, milyen kedvesek és ártatlanok a főszereplőid, tegyél velük szörnyű dolgokat, hogy az olvasó láthassa, miből formáztad őket.

7. Írj úgy, hogy csak egy embernek akarj örömet szerezni! Ha kinyitod az ablakot és az egész világgal szeretkezel, a történeted – mondjuk úgy – tüdőgyulladást kap.

8. Adj az olvasódnak annyi információt olyan hamar, ahogyan csak lehetséges! Pokolba a bizonytalansággal! Az olvasóknak teljesen tisztában kell lenniük azzal, mi, hol és miért történik, így maguk is befejezhetik a történetet, ha netán a csótányok megennék az utolsó oldalakat.

Henna

És most én szeretnék tippeket kérni. Vettem egy tasak hennát, mert már hónapok óta szeretnék, erre, most nem tudok vele mit kezdeni. Pontosabban nem tudok hozzá receptet, mindenhol teljesen mást írnak. Annyit meg van, hogy eukaliptusz olaj és maga a por szükséges, de ezenkívül teljes homály... Szóval ha valaki tudna nekem segíteni az megköszönném. :)

Coelho 8 tippje

Jelentem, újra kedvenc írót avatunk. Pontosabban egy már eddig is kedvenc írót avatunk kedvencé megint. A héten elolvastam Coelho 11 percét... kétszer. :D A pasi még mindig zseniális és nem értem, hogy eddig miért csak két könyvét olvastam. Úgyhogy most szorgos munkába kezdek begyűjteni a többi történetét is. Ráadásul pont a napokban tett ki a blogjára néhány tippet, hogy ő mit gondol az írásról, úgyhogy én meg lefordítottam. (Az angolom nem a legjobb az elismerem, de azért én próbálkoztam)


A magabiztosságról: Nem tudod eladni a következő könyved, hogyha alábecsülöd, amit kiadtak. Légy büszke arra, amid van!

A bizalomról: Bízz az olvasóidban, ne próbáld a dolgokat pontosan leírni! Adj meg egy utat és ők majd elképzelik a saját fantáziájukkal.

A tudásról: A semmiből nem tudsz valamit csinálni. Mikor írsz egy könyved, használd az eszed!

A kritikáról: Az írók tetszeni akarnak a társaiknak, szeretnék ha elismernék őket. Ezt felejtsd el! Kit érdekel? Inkább azzal foglalkozz, hogy megmutasd a lelked, és ne más írók tetszésével.

A jegyzetelésről: Ha jegyzeteket akarsz el vagy veszve. El fogod határolni magad a érzéseidtől és elfelejtesz élni. Megfigyelő leszel, nem pedig egy élő ember. Felejtsd el, hogy leírod a fontos ötleteidet, ami nem az már nincs is az eszedben.

A kutatásról: Ha túlterheled a könyved egy csomó tudományos dologgal, te is és az olvasóid is unatkozni fogtok. A könyv nem az, amiben megmutathatod, hogy milyen intelligens vagy. A könyv az, amiben megmutathatod a lelked.

Az írásról: Írok egy könyvek, mert írni akarok. Ez a mondat az, ami a végsőkig elvisz téged.

A stílusról: Ne bonyolítsd a történetleírást! Csak mesélj egy jó sztorit és az varázslatos lesz. Látom, hogy az emberek mennyit görcsölnek a stíluson, hogy különböző módon írják le ugyanazt a dolgot. Ez olyan, mint a divat. A stílus egy ruha, de ez a ruha nem mondhatja meg, hogy mi legyen belül.

Kulcsjáték

Összetalálkoztam egy újabb novellaíró-versennyel, ami nekem nagyon jónak tűnik. Rám bízzák, hogy mit írok, de azért még sem hagyják, hogy a vakvilágba dobálózzak mindenféle témával. A Könyvmolyképzőkiadó tett rá egy plusz ajánlatot is, na jó csak interneten közli, de azért az is valami. :D
És ami a legjobb benne, hogy csak szeptember elején kell beadni a novellákat, tehát esélyem sincs rá, hogy időhiány miatt félbe hagyjam az egészet.
Ez volt a személyes vélemény, ha bárkinek -akinek sikerült kibogoznia ebből valamit - meghoztam egy kis írogatáshoz a kedvét az itt és itt tájékozódhat.

Azért ide is bemásolom.

II. IMAGINE ÍRÓ KUPA

A 2010-es I. Imagine Író Kupa után most frissen, ropogósan érkezik a második. 

Az első Kupán mind megtanultuk, akár versenyzőként, akár kritikusként, akár szervezőként vettünk részt rajta: nagyobb lélegzetű művet szigorú szabályokhoz alkalmazkodva nemcsak nehéz, de már-már lehetetlen írni. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal olyan szabályrendszert hozunk létre, ami a lehető legrugalmasabb, mégis kötött. Egy versenyen fontos, hogy jól érezzük magunkat, így miért is ne szolgálhatnának a szabályok gátak helyett inspirációval?
Persze továbbra is meg kell felelnetek bizonyos támpontoknak, csakhogy ezeket a támpontokat ezúttal elsősorban ti választjátok ki!

Ha lejjebb görgettek, öt csoportot találtok, amelyek mindegyikében öt kulcs szerepel. A feladatotok, hogy csoportonként egyet-egyet kiválasszatok; ezek, valamint a jelentkezéskor kapott titkos kulcs fogják a történetek alappilléreit alkotni. Nem kötelező őket a szó legszorosabb értelmében használnotok (tehát pl. ha lenne „játékbaba” kulcsunk, az a pályaműben egy személy helyzetére vonatkoztatva is megjelenhetne, nem csak konkrétan játékbabaként), legyetek kreatívak! A lényeg, hogy valamilyen formában mindegyik választott kulcs fontos, szerves részét képezze a történetnek.


Kulcsok

A.
- homályos
- komikus
- borongós
- rózsaszín
- szürreális

B.
- pocsolya
- múzeum
- villamos
- lanka
- világítótorony

C.
- kötelesség
- baleset
- kettős élet
- új otthon
- cserbenhagyás

D.
- Egy valamirevaló sárkánynak legalább három feje van.
- Ma egy lépés előre, holnap kettő hátra!
- A papír legyőzi a követ, de mi van, ha az én kövem éles?
- A tizenegyest nem lehet kivédeni, csak rosszul rúgni.
- Fénysebességhez közel lassabban repül az idő.
(Ezek nem beépítendő mondatok, inkább mottóként kezeljétek őket!)

E.
- 11
- 3,14
- 7
- 2012
- 42

Jelentkezéskor a választott öt kulcsotok még egy titkos kulccsal is kiegészül, ez mindenkinek ugyanaz, és mindenkinek kötelező. Ne áruljátok el senkinek, mert a kritikusok feladata lesz, hogy megtalálják, mi lehet ez!

Fogom a kezed

Én mondom ez a szám megunhatatlan. Az ember egyszerűen hozzá akar tenni valamit a világhoz tőle. :DD

Fogom a kezed

Fogom a kezed az első lépésnél.

Ne aggódj! Mögötted jövök, ha félnél.

A világ olyan csodás. Ahogy te is.

Úgy, menj! Szaladj! Fedezd fel titkait!

Hát láttál már ily meséset?

Ahogy arany vonja be az eget.

Ahogy szél pörgeti a levelet.

Ahogy a növény virágát bontja.

S arcod takarja a fának lombja.

Ó mondd, láttál-e már szebbet, jobbat?

Ily páratlan, vén csodát!

Mely megvéd, légy bár kolonc,

Ki pusztít, kihasznál, ront.

Mégis kisajtolt testével éltet

És nem vár cserébe semmilyen éket.

Úgy, menj! Szaladj hát! Ültess fát, virágot!

A perzselő nap alatt kergess álmot!

Követnek majd a pillangó barátok.

Ha elfáradnál, én is ott leszek.

Biztatlak majd, és fogom a kezed.

Ui: Ha már ennyit csacsogtam erről a számról berakom ide is. Lehet, hogy Bruno Mars nem imád, de én oda vagyok érte.

Valóban...

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz… Hogy valóban erős vagy. És valóban Èrtékes.”

A boldogság rám fog találni

Bruno Mars neve egyet jelent a jó zenével. Egész délután nem tudtam leszakadni a Today my life begins c. számáról. Ennek az egyik mellékterméke lett ez a vers is. :)

Messze még a vége,

De elindultam végre.

Jöhet vihar, ármány,

Tűzokádó sárkány.

Ám tudom, én érzem:

A boldogság rám fog találni.

Az útra ráléptem.

Láncaim letéptem.

Vár rám a messzeség,

Az új élet: szép, egész.

Én tudom, én érzem:

A boldogság rám fog találni.

Elhagyom a múltat.

Mindent, ami untat,

Szomorú vagy csak fáj.

Felnőttem, nincs megállj.

Ám tudom, én érezem:

A boldogság rám fog találni.

Vár rám az új világ,

Fény, öröm, virág.

Megértem a másra.

Fel a változásra!

Én tudom, én érzem:

A boldogság rám fog találni.

Ideje indulnom,

Nincs már mire várnom.

Hiszem, megcsinálom.

Ez már nem csak álom.

Talán nem most, de hiszem,

Tudom, hogy boldog leszek!

Ne hagyj itt!

A mai és tegnapi napon végre haladtam valamit a történetemmel, sőt még egy versre is futotta.

Ne hagyj itt!

Az emlékek megszürkülnek,

s a jég dermeszti meg képünk.

Azt a rég olyan színes csodát.

De te távol vagy már.

Elrohantál, el a fénybe,

szivárványos messzeségbe.

És csak én ragadtam a sötétbe'.

Ha itt lennél még mellettem,

akkor látnád mivé lettem.

Törékeny, fekete roncs...

Bár itt lennél még mellettem!

Ölelve, szaggatva, tépve

Átkos csókban összeforrva,

megfagyni egy ölelésben.

Néha hittem, az enyém vagy.

Velem maradsz, nem hagysz el.

De egyedül a szívem megfagy.

Már csak neved suttoghatom el...

Ez az átkozott lét!

Az a gyűlölt neved!

De könyörgöm, kérlek:

Ölelj meg! Csókolj még!

És ne hagyj... ne hagyj itt, Kedvesem!

Poppy

Egy jó barátnőm blogját szeretném megmutatni nektek. Szerintem nagyon jól ír, és akinek van rá ideje az tényleg olvassa el őket. Különösen a verseit szeretem, néha esküszöm borsózik tőlük a hátam. :) Ha úgy döntöttél, hogy benézel hozzá katt erre a szövegre!

Írói tanácsok

Most egy kicsit rá vagyok kattanva Meg Cabot írásaira és találtam tőle pár jó tanácsot kezdő íróknak. Szóval gondoltam kiteszem ide, hogy bármikor el tudjam olvasni és ti is.

1. Olyan sztorikat írj, amikhez kedved van. Ha te magad nem szereted, amit írsz, akkor más sem fogja szeretni.

2. Ne mondd el senkinek, hogy író akarsz lenni, mert mindenki lebeszél majd, és arra biztat, hogy biztonságosabb foglalkozást válassz.

3. Nem vagy százdolláros bankjegy; így nem mindenki fog szeretni... téged vagy a regényedet. Ne szívd mellre, ha elutasítanak.

4. Ha leállsz az írással, és nem tudod folytatni, akkor valami baj lehet a sztorival. Pihenj pár napot, tedd félre az egészet egy időre. Lehet, hogy majd ő jön vissza hozzád.

5. Ne nagyon erőltesd, hogy egy bizonyos korban már publikálnod kell. Én is csak harmincévesen kezdtem, és látod, egész jól megvagyok.

6. Mindig írj. Mindig küldd el kiadóknak, amit írtál. Ne várj válaszra, hanem rögtön kezdj el újra írni, aztán azt is küldd el! Ha állandóan írsz és elküldöd, amit írsz (bár közben azért élni se felejts el), előbb-utóbb csak ráharap valaki!

7. Manapság már nem lehet publikálni ügynök nélkül. Megéri a pénzt, amit belefektetsz.

8. És mindenekfölött jól nyisd ki a füledet. Ha hihető dialógusokat akarsz írni, hallgasd, hogyan beszélnek az emberek körülötted - aztán próbáld meg utánozni őket!

Vámpírok és hercegnők

Tudom, hogy ez senkit nem vigasztal, de mostanában erősen ráfeküdtem a németre. Bezony, egész jól megy, csak az írás szorult háttérbe miatta, de olvasni azért olvasgatok még. Sőt azért a történetem is szépen halad fejben (csak le is kéne írnom...). A vicces egyébként, hogy mostanában több orosz látogatója volt a blognak, mint magyar? Ezt hogyan sikerült? o.O Na mindegy...
A lényeg, hogy hoztam egy kis könyvajánlást.

Spirit Bliss: A múlt árnyai (Démoni érintés)
Na jó, erről a könyvről nem tudok csak jót mondani. Egy kicsit betette a kaput a történelem nekem, mármint értem én, hogy ez csak szőrszálhasogatás, meg, hogy egy eléggé művelt és "felvilágosult" emberkével van benne dolgunk és egy jövőből jött lánnyal. Sőt még azt is elismerem, hogy senkit sem a korhű ábrázolás érdekel benne és így könnyebben is élvezhető. Én sem vagyok egy nagy történelem szakértő, de azért könyörgöm: A középkorban nem tegeződtek az emberek, egy boszorkánynak kikiáltott személy se menekült csak meg úgy, hogy valaki odaszólt: figyu, tuti nem az, és egy nőnek (ha jövőből jött ha nem) nem igazán adtak a véleményére.
Tudom, hogy ezek után fura, de én azért ajánlom a könyvet, mármint ha valakit nem érdekel a korhűség és szereti a vámpíros mizériát akkor tetszeni fog neki. Miután az elejét végigküzdöttem, tényleg beindult annyira a történet, hogy nem ragadtam le olyanoknál, hogy a szalonban beszélgetnek egy sötét középkori kastélyban. Igenis izgultam Casimirért és Ricáért, és nem tudtam letenni, annyi csavar volt a végén. És igenis várom a folytatást! (Ha jól hiszem az már 2012-ben fog játszódni, szóval a fő problémám leszerelve) :)
Kitartok amellett, hogy a korválasztás tökéletes baklövés volt (pedig nem is keveset ki lehetett volna hozni belőle), meg amellett is, hogy szuper könyv. :P Eget rengető katarzist senki ne várjon, de én örülök, hogy elolvastam.

Meg Cabot: Neveletlen hercegnő naplója 10.
Ez az a könyv, amit ha valaki nem olvasott, akkor vagy egyáltalán nem olvas vagy nem szereti ezt a műfajt. De azért egy kis ajánló még jól jön neki. :) Tényleg, én másodjára olvastam végig az egész sorozatot és lekötött. Mármint az a fura érzés állt elő, hogy nagyon idegesített Mia vinnyogása, azt is tudta mi fog benne történni, de azért valami miatt csak odatelepedtem olvasni, mert jól esett. Megerősített abban a véleményemben is, hogy a 7-8-9 részt utálom. De olyan jó volt olvasni, és Meg Cabot egy kicsit mindenkit beleírt, mert aki azt mondja, hogy vele sosem történt hasonló, mint a könyvekben és az ő korosztályának készült, azt bocsánat, de halottnak lehet nyilvánítani. Egy kicsit mindenki selejt. Főként a tizedik részt ajánlanám, mert ezt tényleg nagyon szeretem és már nem is olyan "gyerekes", mint a többi. Na jó, nem tudok, értelmeset mondani erről a könyvről, csak el kell olvasni és kész. Nekem az egyik kedvencem. :))

Most éppen kifogytam minden könyvemből, szóval ha valakinek van kedve hozzá kommentben írhatna nekem egy-két ötletet.

I'm tired...

Találtam egy nagyon jó, hát nem is tudom mit, mindenesetre engem megihletett és hihetetlenül megtetszett.


I'm tired of crying

I'm tired of yelling
I'm tired of being sad
I'm tired of pretending
I'm tired of being alone
I'm tired of being angry
I'm tired of feeling crazy
I'm tired of feeling stuck
I'm tired of needing help
I'm tired of remembering
I'm tired of missing things
I'm tired of being different
I'm tired of missing people
I'm tired of feeling worthless
I'm tired of feeling empty inside
I'm tired of not being able to just let go
I'm tired of wishing I could start all over
I'm tired of dreaming of a life I will never have
But most of all, I'm just tired of being tired

Victoria történet

Szóval hoztam egy twilightos novellát, húú hát ezt se most írtam, ráadásul még hibák is vannak benne bőven, de túl hebrencs vagyok, hogy kijavítsam most (lassan már arra is sort kerítek), inkább belekezdtem egy teljesen újba. Remélem azért tetszik nektek!

Találkozás James-szel

Victoria szemszöge

Kellemes, őszi szellő borzolta a hajam, míg én az öböl partján álltam. A hullámzó vízen kerezstül egy vörös hajú nő tekintett vissza. A hajam kócosan omlott a vállamra – a divattal ellentétben ami a feltűzött frizurát részesítette előnyben. Ráadásul teli volt mindenféle ággal-boggal. Átfésültem párszor az ujjammal,de nem igazán zavartattam magam a kinézetem miatt. Az áldozataimnak nem igen volt alkalmuk véleményt nyilvánítani, Anne pedig, ha lehet, még gondozatlanabb hatást kelt hullámos fürtjeivel.
Elfordultam a vörös szempártól, ami unottan méregetett. Hol lehet már Anne? Megbeszéltük, hogy itt találkozunk, erre nincs sehol. Önfejű, megbízhatatlan francia. Tizenöt éve vagyok kénytelen eltűrni az öntörvényűségét. Míg Ő meg sem próbál változni.... Így bosszankodtam, miközben automatikusan elkezdtem követne a szagát. Homok és szőlő ez az az aroma amit szinte már bárhol felismernék. Most is efelé az illat felé közeledtem, de még legalább két kilométerre voltam tőle, mikor meg kellett állnom, mert elszakadt az az átkozott ingem. Mindketten férfi ruhát hordtunk. Mondván, így egyszerűbb, mint egy földig érő, vékony anyagban szaladgálni. Bár ez az öltözet sem volt tartósnak nevezhető. Alig három hete szedtük össze és máris csak foszlányokban lógtak rajtam, a nem olyan rég még új anyagok.
Még javában csomózgattam a felsőként használatos rongyot, mikor megérkezett Anne. Válláig érő homok szőke haja – idétlen hullámokkal tarkítva – eltakarta hosszúkás arcát. Mikor meglátott összeszűkítette a szemét.
-Azt mondtam az öbölben találkozunk – pontosan olyan hangnemben beszélt. Mintha ezt én nem tartottam volna be. És én nem állhattam meg, hogy ezt ne közöljem vele.
-Akkor talán neked is ott kellett volna lenned idejében. Nem vagyok a szolgád, hogy eltűrjem a szeszélyeid!
Nem válaszolt semmit, csak a város felé indult, abban a biztos tudatban, hogy én követni fogom. Ettől csak még jobban fel ment bennem a pumpa.
-Ostoba liba – vágtam a fejéhez, mire Ő visszafordult. Apró ajkai vonallá préselődtek, így állt pár pillanatig aztán – majdhogynem fölényesen – horkantott egyet. Valamilyen magyarázatot vártam volna erre a viselkedésre, de tudtam ,hogy úgysem kapok. Ettől csak még idegesebb lettem.
-Menjünk enni – vetette oda, mielőtt kibökhettem volna bármit is.

Feszült csend vett körül mindkettőnket, amíg a városba nem értünk. Egy sötét sikátorban álltunk és a szaglásunk segítségével a lehetséges áldozatokat kutattuk. Nem volt errefelé sűrű forgalom, de az itteni raktárak szolgáltak búvóhelyül a legtöbb tolvajnak. Így mindig akadt egy kis harapni való, ha erre jártunk.
Most sem volt ez másképp. Az épületek túloldalán volt egy kikötő, ahonnan gabona, ázott fa és emberek szagát hozta felénk egy gyenge szellő. Egymásra néztünk Anne-nel és már csak megszokásból bólintottunk. A következő pillanatban már lelapulva suhantunk vacsoránk felé.
Mikor kiértünk néhány épület árnyékából és az óceán miatt másfelől kezdett fújni a szél, egy újabb lény illatát éreztem meg. Úgy gondoltam nem árthat nekem, így elintéztem a ténnyel, hogy itt van néhány kilométerre.
Hamarosan újabb raktárak következtek és elvesztettem azt a valakit, de mikor végleg vége lett az építmények sorának, meglepődve észleltem, hogy az idegen jóval közelebb került hozzánk, mint az előbb volt és még mindig közeledik, legalább olyan gyorsan mint mi, ha nem gyorsabban.
Ezt gondolhatta Anne is, mert megállt és oldalra fordította a fejét, így jól láttam, hogy tágra nyitott szemmel meredt arra, ahonnan az érkezőt vártuk. Én is befejeztem a futást és lecövekeltem egy hordó mellé – ahonnan úgy véltem, a legjobban tudom követni az eseményeket.
-Ez egy másik vámpír lesz – tájékoztatott anélkül, hogy rám nézett volna. Megborzongtam az izgalomtól. Még sosem láttam, a teremtőm (aki történetesen Anne) és magamon kívül, mást a fajtánkból.
Sokkal nagyobb érdeklődéssel fordultam a sikátor felé, mikor meghallottam a közeledő léptek zaját. Meresztettem a szemem és mikor észrevettem, azt hittem menten elolvadok.
A férfinek gyönyörű, fényes, világos barna haja volt, szikrázó vörös szeme ami most feketébe hanyatlott – ez önmagában nem lett volna érdekes, de ahogyan végig mért táncolhatnékom támadt és ezernyi pillangó reppent fel a gyomromban. Sűrű szemöldöke árnyékot vetett a már így is elsötétült ábrázatára. Orra határozott vonalban haladt az ajkai felé, amit most keskeny vonallá préselt.
-Betörtél a területünkre – sziszegte az a hárpia és kis híján volt, hogy nem horkantam fel. Hogy lehet ilyen hideg ezzel a csodálatos férfival? Maradjon csak a területünkön jó sokáig.
-Takarodjatok az utamból! - miközben ezt mondta, pontosabban morogta, izmai megfeszültek enyhén szólva tökéletes felső testén. Olyan látványt nyújtott, amit nem lehet egy könnyen elfelejteni. De ezt szemmel láthatóan csak én gondoltam így, a mellettem álló nő vagy nem akarta észre venni ezt a földre szállt angyalt, vagy egyszerűen csak megvakult. Jobb is így, kisebb a konkurencia. Ezen a gondolaton kis híján elnevettem magam. Ez a kis piszok, mint konkurencia velem szemben? Inkább visszatértem a vámpírom csodálásához mielőtt tényleg elnevetem magam.
Kizártam minden mást egészen Anne megjegyzéséig, mikor megfenyegette ezt a csodás lényt, miszerint jobb, ha meghúzza magát, mert túlerőben vagyunk.
-Na azt már nem – csattantam fel – nem harcolok vele – mondtam megingathatatlanul kemény pillantást vetve a teremtőmre, majd ránéztem arra a fenséges személyre, minden vonzerőmet latba vetve. Nem voltam hajlandó tudomásul venni Anne hitetlenkedő, majd egyre inkább gyilkos pillantásait. A férfi megengedett magának egy elégedett (és lenéző amit a mellettem lévő egyén számlájára írtam) mosolyt. Vissza mosolyogtam a lehető legcsábosabban. Felvonta az egyik tökéletesen ívelt szemöldökét, majd se szó se beszéd elment. Én pedig biztos voltam benne, hogy még látjuk egymást.



A mai vacsora elmaradt, de holnap be fogjuk pótolni. Anne-nek elég heves a vérmérséklete, így Ő is elviharzott, felszegett állával jelezve, hogy vérig sértettem. A vámpírom nem úgy nézett ki, mint aki szemet huny a történtek felett. Ebből adódóan még látni fogom. Boldogan – majdnem táncolva – igyekeztem az öbölhöz. De alig mentem pár métert mikor rájöttem: Nem láthat megint rongyokban. Sőt férfi ruhában sem.
Ezzel a gondolattal irányt váltottam és eliramodtam a város felé. Kiválasztottam egy gazdagabb negyedet és besurrantam az egyik házba. Az ebédlőben álltam, ahonnan egy festményekkel díszített folyosó vezetett a halószobákhoz.
Mint kiderült a lakásban egy fiatal házaspár lakott. Amint beléptem megcsapott az illatuk és a torkom égni kezdett. Léptem egyet az ágyukhoz, aztán megtorpantam. Nem, nem ehetem meg őket, akkor nem lenne értelme holnap vadászni mennem és akkor elszalasztanám az alkalmat, hogy találkozzak a tökéletesség földi megtestesítőjével. Ezen indok megerősítéseként kinyitottam az ablakot, friss levegőt remélve.
Miután kitisztult a fejem jól megnéztem a nőt. Fiatalabb lehetett mint én az átváltozásomkor, de erős testalkattal rendelkezett, talán még nagyobb vállai is voltak mint nekem, de a ruhái valószínűleg jók lesznek rám. Így hát odaléptem a szekrényhez. Egy hosszú ujjú, fehér ruhát választottam ki, amit apró, kék virágok díszítettek és szögletem nyakkivágása volt. Letettem a fésülködő asztalhoz, amíg felvettem egy csipkés alsószoknyát és egy fűzőt – amit olyan szorosra fűztem, hogy emberként megfulladtam volna. Felkaptam a ruhát és utána birtokba vettem a pipere asztalt. Hosszasan bogoztam a madárfészket a fejemen, míg végül a fésű akadálytalanul haladt benne. Csinos kontyba tekertem a fejem tetején. Emberként megvolt az a fura szokásom, hogy gyűlöltem ha kifestettek, így ezt most is hanyagoltam. Vetettem egy utolsó pillantást a tükörképemre, mikor elégedett voltam a látvánnyal. Gyorsan belebújtam az asszonyság egyik valószínűleg új – bőrcipőjébe. Nagy volt a lábamra, de annyira nem, hogy lehagynám futás közben. Összeszedtem a régi rongyaimat (majd eldobom valamelyik sikátorban) és kiugrottam az ablakon.

A öbölhöz vezető úton el akartam kerülni a fákat, ezért egy hosszabb utat választottam a sziklák felé. Már hallottam, ahogy a hullámok neki csapódnak a köveknek, mikor megéreztem a festői kinézetű látogatónk finom illatát. Akarva-akaratlanul indultam felé és előre ittam a medve bőrére, hogy – ha eddig nem tette – most majd felfigyel a szépségemre. De pár kilométeren belül illata egy másik szaggal fonódott össze és ez a szag Anne-hez tartozott (arról is elfelejtkeztem, hogy a világon van). Nem tetszett ez nekem... Gyorsabban kezdtem futni, miközben arról győzködtem magam, hogy nincs miért féltékenynek lenni. Felnéztem az égre, mintha onnan is megerősítést várnék, de ott csak egy vékony füst kígyózott a csillagok felé. Minél közelebb értem, annál büdösebb lett, de a szagot nem tudtam hova tenni, ezért töretlenül haladtam előre.
A vonzó idegent egy kis tisztáson találtam meg, annak a tűznek a társaságában, amitől a távolból látott szürke csík származott. Szemöldök ráncolva meredt rám, én pedig mosolyogva indultam felé. De aztán megtorpantam, mert néhai barátnőm nem volt sehol. Nem úgy, hogy elment (annak nagyon is örültem volna), egyszerűen eltűnt minden nyoma, még a szaga is.
-Hol van Anne? - bukott ki belőlem a kérdés. Még jobban összeszaladt a szemöldöke, majd oldalra billentette a fejét
-Nem nyilvánvaló? - kérdezte gúnyosan, de én csak megráztam a fejem. Ugyan honnan kéne tudnom? Kérdő tekintetem láttán felhorkant.
-Az utamban állt, hát megöltem – mondta érzéstelenül. Ekkor már előttem állt. Éreztem, ahogy elképedésem kiül az arcomra is. Sosem álltam közel hozzá, sőt gyakran a pokol legmélyebb bugyraiba kívántam, de sose gondoltam komolyan. Amíg próbáltam megemészteni a tényt, hogy nincs többé, Ő zavartalanul folytatta.
-Nem terveztem, hogy téged is elpusztítsalak, de, ha bosszút akarsz állni, megteszem – erre végképp nem számítottam. Hát képes lenne meggyilkolni engem is?
-Most pedig kotródj innen, ha jót akarsz! - hangja úgy csattant, mint az ostor, én pedig akaratlanul összerezzentem. Csak néztem az izzó szemeibe és nem mozdultam. Így álltunk egy ideig, aztán felsóhajtott és hátat fordított nekem.
Belém nyílalt a tudat, hogy lehet soha nem látom többet. Mintha elsöpörték volna a fájdalmamat a teremtőm halála miatt. Mellette teremtem és megragadtam a karját, úgy mintha soha nem akarnám elengedni.
-Menj innen! - mennydörögte.
-De én szeretlek... - suttogtam. Meglepettem fordult felém és a szemembe nézett. Úgy éreztem, ha tudnám elsírnám magam. Megint oldalra döntötte a fejét és úgy tűnt számba veszi a lehetőségeket.

Végig nézett rajtam sokkal nagyobb érdeklődéssel, majd egy végtelen perc múlva megszólalt.

-Amíg nem tartasz fel... velem tarthatsz – mondta kellemes rekedtes hangján, én pedig úgy éreztem mindjárt elrepülök.

Kirángatta kezét a szorításomból és elindult. Én pedig visszanéztem a már alig pislákoló tűzre, amit Anne sírjának véltem, aztán mosolyogva indultam a társam után.

Rajzaim

Végre megint teszek fel valamit, amit saját magam készítettem. Egy-két rajzomat úgy gondoltam, hogy felrakom, bár egy részük már nem mai gyártmány, hanem a twilightos korszakomból valóak. Bár szerintem erre mindenki rájött volna magától. :)
Van amelyiket csak úgy hobbiból rajzoltam, meg olyan is, amit versenyekre, kiállításokra.

Lazítás

Végre van egy szabad napom, úgyhogy kicsit foglalkoztam a bloggal is. Meg ha már így ráérek népszerűsítek egy kicsit. Sam Tsuinak hihetetlenül jó hangja van szerintem, de bárkinek említem fogalma sincs róla, hogy ki ő, ugyanígy van ez a McFly-al (bár őket pár hétig felkapta a Viva...) és a Russian Reddel. Szóval mindegyikőjüktől elhoztam azt a videót, amit először láttam és/vagy megszerettem.

Pályázatfigyelő

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én gyakran járok úgy, hogy valami ott mocorog bennem, hogy írnom kéne valamit, de mikor leülök, hogy akkor rajta semmi se történik. Csak gubbasztok a tök üres lap előtt és az ihlet 100 kilométeres körzetben elkerül. Na kösz, aztán ha megérkezik mégse rúghatom fenékbe a múzsát, hogy miért nem jött hamarabb. Na mindegy idővel megtaláltam rá a megoldást, tudom, hogy kényszer megoldás, de én szeretek pályázatokra írogatni. Ezzel annyi a baj, hogy a fene keresget magának. Ezért szeretem Juditti oldalát. Én rendszeresen járok oda és ha nem is adom be végül az írásomat, vagy nem készítem el határidőre, akkor is mindig gyorsvonattal jön az ihlet a pályázatokat olvasgatva. :))

Szóval akinek van hozzá kedve ugorjon be oda is: Juditti világa

Röpke lepke és zümmögő bogarak

Végre kezdem magamban tudatosítani, hogy elkezdődött a szünet. :) és tudom, hogy még mindig nem álltam elő sok mindennel vagy, hogy kb. magamnak írok még mindig, de akkor is. Merengőn szépen kezdenek gyűlni a verseim, és még fognak amint előkotrom a füzeteimet és bemásolom őket. Addig is mindenki figyelmébe ajánlok egy-két alkotást. Most egyenlőre a hivatalosakat, aztán majd összegyűjtöm a fanficeket és hasonlókat.

Karinthy Frigyes: Tanúr Úr Kérem
Nem is tudom, most, hogy már nekem nem kell átélnem annyival jobb röhögni a feleleteken és a késéseken.

Fedezd fel Forrestert!
Hihetetlenül tetszett ez a film. És tényleg lehet belőle tanulni, nekem ugyan még nem megy a gondolkodás nélküli írás, de dolgozom rajta, és mindenki figyelmét felhívnám benne a kötőszavas beszélgetésre. :D

Holt költők társasága
Még angolon néztük meg a héten. Nem sok mindent tudok hozzáfűzni, el kell kezdeni megnézni és az első tíz perc után odaragadsz elé.

Erdély

Szóval megkezdtem a működésemet Merengőn, és tetszik. Aranyosak az emberek és szinte kritikát is azonnal kaptam. Kell-e ennél több? :D
Ha valamit érdekel itt megnézheti, bár ezt a verset ide is felraktam (de azért olyan jól néz ki)
Na jó befejeztem az ömlengést, jelenleg a második versem vár moderálásra. Illetve nagyon úgy néz ki, hogy a vesszőkkel is össze kell barátkoznom, ha valami nagyobb terjedelmű történetet is fel szeretnék rakni. Ezt egyenlőre egy aranyos bétával szeretném orvosolni...

Ó, és most hétvégén Erdélyben jártam, és a hely enyhén szólva megihletett. Egy verset biztosan írni fogok róla, amíg még friss az élmény. És tudom, hogy fura, de az ihlet a temetőben is megszállt. Éppen Dsida Jenő sírjához igyekeztünk, mikor megláttam három nevet az egyik síron (Vasile, Victoria és Rodica) azonnal elkezdett kattogni az agyam és már meg is született fejben a vázlat. Azóta már le is írtam és csak arra vár, hogy ténylegesen elkezdjem megírni a történetüket. :)


"Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását."


(D.J. sírfelirata)

Adjátok vissza a hegyeimet!

A héten részt vettem egy szavaló versenyen, igazából nem volt túl nagy szám, de mivel kötelező volt egy Wass Albert illetve egy másik határon túli költő műve, mondjuk úgy ó, hogy az alig 6 órás verseny alatt jól lenyomták a torkomon hazám szeretetét. De az egyik megragadt bennem és úgy gondoltam megmutatom nektek is.

Messze... messze

Szóval itt lenne az első lényeges bejegyzés is. Megkezdtem a rendszerezést és először az egyik régi versemet hoztam el, ami irodalom háziként született. Azt a feladatot kaptuk ugyanis, hogy írjuk tovább Babits Mihály Messze... messze c. versét. Halkan megjegyzem, hogy tavaly ez volt az egyik amivel első helyezett lettem egy középiskolás művészeti találkozón. Jaj de szép is volt Pécs! :)

Messze... messze...

Hollandia. Gátak, szélmalmok
fapapucs, tulipán, sajtok.
Összezsúfolt emeletes házak felett
érkezik meg a kikelet.

Lengyelhon. Havas utcákat ölelnek át
a kedves, régi faházcsodák.
És emberek színes forgatagában
árusok karamellát, sajtot kínálnak.

Skócia. Eső, tenger és hegyek,
dudákon játszó, "szoknyás" emberek.
A vörös loboncú népek
látták már a Loch Ness-i szörnyet.

Izland. Zuhatagok, sebes folyók,
jégtakarók, vulkánok, fortyogók.
A tűz és jég harca folyik ott,
hol ha száz ember járt, az sok.

Írország. Megannyi tündér táncol tán
a végtelen lóherék pázsitján.
Míg pár kobold szaladgál
az aranytallérok után.

Finnország. Az ezer tó vidéke,
hová sok ország kíváncsi népe
megy a szakállas, öreg baráthoz,
a kedves, öreg Mikuláshoz.

Kiegészítés

Nem akarom különösebben a személyemmel fárasztani az idetévedőket, de amit mindenképpen tudnotok kell, hogy kicsit (vagy inkább nagyon) szétszórt vagyok. Szóval ami kimaradt: Nagyon szeretek még rajzolni is, szóval ha úgy adódik egy-két rajzot is felrakok ide. :)
Illetve valahogy csak kéne tényleges olvasókat találnom, akik velem is maradnak, szóval amit érdemesnek találok rá és mások is, azokat felpakolom majd Merengőre és és Anime-fanfiction Style-re is.

És ha már itt tartok, meglovagolva a kezdők lelkesedését és szerencséjét hirdetést adnék fel. Keresem hűséges, nagyszájú és kreatív bétámmat, aki segítene nekem megítélni a történeteimet.

Ui: Mivel kolis vagyok főként hétvégén várhatóak frissek, de majd egy-egy infón kihasználom a szüneteket és írogatok, ha tudok.

Welcome to the jungle

Hát itt lennék. Úgy döntöttem, hogy a sok-sok szösszenetemet összegyűjtöm és a nagyközönség elé tárom, hogy aztán vagy megkövezzetek vagy dicsérjetek. Esetleg ez is az is. :) Egyenlőre még tart a rendszerezés, de igyekszem vele. Lesznek versek, novellák, párbeszédek, iskolai esszék elég vegyesen. Viszont ne lepődjetek meg, hogy jó néhány nincs teljesen befejezve (tudom, nem túl felemelő rögtön úgy nyitni, hogy ennek a blognak az írója hihetetlenül lusta és képes a mondat közepén abba hagyni egy - elnézést a nagyképűségért - egy egészen jó alkotást). De pont ez volt a célja a blognak, ha magamnak gátat szabok és nem tudom visszazökkenteni magam, legyetek olyan jók ti és noszogassatok, hogy: Gyerünk már! Én várom a folytatást!
Illetve ugyanez vonatkozik még sok mindenre. Igen, kihasználom az olvasókat, hogy jobb legyek és kitartóbb. Szóval szóljatok rám, ha nagyon terjengősre veszem a figurát és elvesznék a részletekben. Illetve nagy vágyam, hogy végre egyszer egy hosszabb, több fejezetes történetet is megírjak. Ehhez már a vázlataim meg is vannak, de mindig elakadok. Már százféle első fejezet van, de aztán mindig újra kezdem, úgyhogy megint csak annyit tudok rá mondani, hogy segítsetek nekem és lökdössetek előrébb. :)

Lerövidítve, célom a bloggal:
- összegyűjteni, amit eddig csináltam
- befejezni az elkezdett dolgaimat
- és egy hosszabb történet írása

Meg persze fölös időmben valószínűleg kisebb nagyobb kritikákkal és ajánlásokkal traktálni fogom azokat, akik idejönnek és elolvassák ezeket a bejegyzéseket. :)
Addig is legyetek jók!